A
három szolgáltató jelenleg ilyen formán osztozik a magyar piacon.
Az 1990-ben érkező T-Mobile, akkor még Westel 450, szakította ki a legnagyobb részt a piacból.
Az 1994-ben másodikként érkező Telenor, akkor még Pannon GSM, lett a második helyezett.
És a z 1999-ben érkező Vodafone lett a hazai piac legkisebb szereplője.
Azért érdekes ez az ábra, mert ebből is látszik, hogy aki első tudott lenni a piacon, az szerezte meg a legnagyobb szeletet a tortából. Ez pedig azt jelenti, hogy a magyar felhasználók kicsiny része hajlandó szolgáltatót váltani.
Miért is?
Vagy mert nincs igazából versenyhelyzet, és a váltás nem csökkentené a kiadásaikat,
vagy mert lusták foglalkozni a számlák elemzésével,
vagy mert úgy gondolják, hogy az a havi 1-2 ezer forint (magánszemélyek), nem sokat jelent. De ha ezt az összeget felszorozzuk 24-el, mert a távközlésben rendszeres a 2 éves hűségnyilatkozat, akkor már egy tetemes összeget kapunk. Ha ennyit tudnánk spórolni egy számlán, akkor 2 évente elmehetnénk egy ingyen hétvégére a párunkkal, vagy a karácsonyi bevásárlásra nem kellene hitelt felvenni.
Cégeknél, a kis és mikró vállalkozásoknál a havi 5-15 ezer forintos megtakarítás 2 év alatt 3-5 havi mobil számlát is fedezne. Szerintem ennek minden cégvezető, tulajdonos csak örülni tud.
Vissza a piaci részesedéshez.
Ha megnézzük, hogy a világ legnagyobb mobil szolgáltatója a Vodafone - a China Mobile-t nem számítva - akkor még érdekesebb a helyzet. 14 év alatt egy olyan cég, aki a legnagyobb erőforrásokkal rendelkezik a világ mobil piacán, több mint 300 millió felhasználóval, csak 23%-ot tudott elérni egy 10 milliós piacon. Azt szoktam mondani, hogy a magyar piac kerekítési tényező az anyacég éves beszámolójában.
Az elmúlt 5-6 évben nem változott a cégek piaci részesedése. Mindhárom szolgáltató tartja a pozicióját. Úgy néz ki, hogy mindenki - mármint a szolgáltatók - elégedett a jelen helyzettel.
Mivel a magyar piac már telített, új ügyfelek szerzésére igen kicsi a lehetőség. Ezért már csak "rabolni" lehet más szolgáltatótól. Ennek pedig egyetlen lehetséges módja, az árharc. Az alacsony ár viszont csökkenti a nyereségtartalmat. Tudjuk, hogy a tulajdonosok, nem ezt várják a cégeiktől.
Ebből kiindulva ne várja senki, hogy a szolgáltatók maguktól kezdik el csökkenteni az áraikat. A felhasználóknak kell nyitottá válni, felpörgetni a váltásokat. Amint ez megtörténik, a szolgáltatók azonnal lépni fognak annak érdekében, hogy a váltani hajlandó felhasználó nála landoljon.