Mennyivel "vág meg" a szolgáltató?

Mai nap folyamán egy cégnek elemeztem ki a számláját.

Ha a teljes számlaösszeget nézem, akkor egy új csomaggal a cégnek havi 21%-os megtakarítást tudok elérni. Ez bruttó 112 ezer forint havonta. Mivel sokat roamingol, beszél nemzetközi irányba, és sok autópálya matricát vásárol, ezért ezeket az összegeket egyéb vásárlás címszó alatt szoktam kezelni. Ha e vásárlásait nem nézem a cégnek, akkor csak a belföldi használatból 35%-os megtakarítást tudunk elérni. Az összeg ugyan az, azaz bruttó 112 ezer forint havonta. Ez éves szinten 1.344.000 Ft. Két év alatt, míg egy megállapodás tartani szokott 2.688.000 Ft.

A cégnek 20 db hang alapú kártyája, és 4 db mobil internet kártyája van. Egy ekkora cégnek évi több mint egymillió forint kiadáscsökkenés jelentős tétel.

A jelenlegi szolgáltatója az elmúlt 4 évben - mivel 4 éve nem változtak a díjai, mert 24 hónapnál nem mondta fel ügyfél a megállapodást, és nem kért új díjakat, ezért automatikusan újabb 24 hónappal meghosszabbodott a megállapodása – évente ekkora többletbevételt ért el. Ez így több mint ötmillió forint.

A továbbgondolkodást mindenkire rábízom.

Tudta, hogy a percdíja függ a havidíjaitól?

A számlák első tételei a havidíjakról szólnak. Itt találhatjuk a csomag havidíját, a cégen belüli ingyenes beszélgetés havidíját, egyéb kiegészítő havidíjakat, nemzetközi hívás díja, WAP, hangposta, adók stb. Ezen díjakból általában csak a havidíjat lehet teljes mértékben felhasználni beszélgetésre. Van mikor azt sem. Amennyiben ezek a díjak nem 100%-ban használhatók fel telefonálásra akkor, ha kiszámoljuk, hogy a kifizetett havidíjakat elosztjuk az  elbeszélt percek számával, akkor nem a számlán szereplő percdíj jön ki. 

Példa:

havidíj: 2500 Ft, 100%-ban felhasználható belföldi beszélgetésre

cégen belüli ingyenes beszélgetés díja: 500 Ft

adó: 1000 Ft

percdíj : 10 Ft

A számlán szereplő elbeszélt percmennyiség legyen 250 perc. ( így könnyebb számolni )

Kifizettünk 2500+500+1000 azaz 4000 Ft-ot. Beszéltünk 250 percet. 4000/250 az 16 Ft-os percdíjra jön ki.

Nézzük meg 500 beszélt percnél:

2500+500+1000+ (2500 az első 250 perc benne van a havidíjban, ez a 500 és 250 közötti percek díja) azaz 6500 Ft-ot 6500/500 az 13 Ft-os percdíjat jelent.

A szolgáltatók így növelik a percdíjakat.

Nézzük meg mi történik egy több előfizetéssel rendelkező cégnél a havidíjakkal:

Egy 10 előfizetéssel rendelkező cégnél a jelenlegi rendszerekben minden egyes előfizetést külön egységnek számolnak. Minden előfizetés önmaga használhatja el a havidíjaiba foglalt perceket.

A cégeknél az alkalmazottak nem minden esetben használják el, illetve nem használhatják el a havidíjakban foglalt perceket. Például csak cégen belül beszélhetnek, más irányok tiltva vannak. Így nagyon sok " mustár " marad a tányéron utalva a kezdőoldal bevezetőjére. 

Nézzük csak, a díjak legyenek a fenti példa díjai, a következő szokással 5 kártya 400 percet beszél 2 kártya 250 percet, 3 kártya 0 percet ( csak cégen belül használhatják.

A 10 előfizetés havidíjában lenne 10*250 perc azaz 2500 perc benne foglalt lebeszélhetőség. 

Hány percet beszél a cég: 5*400+2*250 azaz 2500 percet. Viszont mivel van 5 előfizetése, mely túlbeszéli a saját keretét, 5*150 percet pluszban ki kell fizetni. Vagyis kifizetik a 2500 percet és még 750 percet.

10*4000+750*10 azaz 47.500 Ft-ot ha így nézzük meg a valós percdíjat, akkor 47.500/2500 azaz 19 Ft-ra jön ki! Ez 90%-kal magasabb mint ami a számlán szerepel. Pedig azt ígérték, hogy az ő percdíja 10 Ft.

Nézzük meg, hogy erre mi lehet a megoldás.

Vegyünk egy olyan csomagot, amely 40.000 Ft-ba kerül teljes egészében lebeszélhető, és maximum 10 előfizetés használható benne. A kártyák egymás közt 0 Ft-os díjon beszélnek.

A csomagban a percdíj 15 Ft.

A havidíjban így 2666 percet beszélhet a cég. Ezt a mennyiséget bármely kártyája használhatja.

Mivel ebben az esetben nem kell plusz díjat fizetni a percek után, tehát a cégszinten beszélt 2500 perc belefér a keretbe csak a havidíj fizetendő. Sőt ezért a díjért még 160 perccel többet is használhatunk.

Így a hó végén 40.000 Ft-ot kell fizetni a 47.500 helyett. Ez kicsivel több mint 15 %-os megtakarítás, pedig a számlán szereplő percdíjunk 50%-kal nőtt.

Éves szinten 90.000 Ft vagyis 2 havi számlát meg tudunk takarítani egy évben.

Hogyan értékesítenek ma a szolgáltatók?

Így karácsony közeledtével, a TV-ben még inkább elszaporodnak a mobil szolgáltatók reklámjai. Ha megnézzük ezeket a reklámokat, akkor azt a furcsaságot vesszük észre, hogy a szolgáltató nem önmagát, a díjcsomagjait reklámozza, hanem gyártók készülékeit. Ezen készülékeket adja „akciós” árón, ha igénybe vesszük az általa kínált díjcsomagot. A díjcsomag apró betűs rész a reklámban, illetve az üzletekben adnak bővebb felvilágosítást. Természetesen a reklám hatására ha betérünk egy ilyen üzletbe, biztosan új telefonnal és új díjcsomaggal távozunk, amely drágább lesz a mostani csomagunknál.

A szolgáltatók már nem csak telefonokat hanem tableteket és más számítástechnikai eszközöket is értékesítenek.

Nézzünk egy példát:

Egyik szolgáltató az iPad minit 60 ezer Ft-os áron értékesíti, ha 2 éves hűséget kötünk 30 GB adatforgalmat tartalmazó net csomagjára, ami havi 8500 Ft-ba kerül.

60.000+24*8.500 azaz 264.000 Ft 2 év alatt.

Amennyiben munkához használjuk tabetünket, és nem nézünk meg naponta egy filmet, melyet az internetről töltünk le utazás közben, akkor kizárt, hogy szükségünk legyen 30 GB adatmennyiségre. A gyerekemet, meg elverném, ha ennyit ülne a tablet előtt. Inkább sportoljon.

Ha megvesszük a neten 110 ezerért, és havi 3.000 Ft-ért 3 GB adatforgalmat, akkor az 2 év alatt 110.000+24*3.000 azaz 182.000 Ft-ból jövünk ki.

A fennmaradó pénzből pedig évente elvisszük egyszer a párunkat egy wellness hétvégére.

Na, így növelik a bevételeiket a szolgáltatók. Így fizetünk ki egy készüléket akár többször is. Így lesz arany árban a készülék!

Egy mentorom mondta: „ha el akarsz adni ma, akkor készíts egy DVD-t, menj el ügyfeledhez, tedd be a DVD-t, játszd le a TV-jén, és az ügyfél megveszi tőled a terméket”

MERT AMI A DOBOZBÓL JÖN, AZ IGAZ ÉS JÓ!

Másodperc vs perc alapú számlázás

Réges-régen egy távoli galaxisban a Westel 900 az első 3 másodperc beszélgetésért nem kért díjat. Ezt sokan ki is használták. Igaz egy beszélgetés nagyon sokáig tartott. 2-3 másodperc alatt pár szót lehet kimondani. És utána új hívást kellett indítani. A leggyorsabban beszélő ember 7 szó/másodperc sebességgel tud beszélni. ( tegnap láttam egy tudományos csatornán, igaz érthetetlen, csak lassítva lesz érthető ) Ezt gyorsan ki is vezették a piacról.

Mára a lakossági piacon kizárólag csak perc alapú elszámolással találkozunk. Mind a havidíjas, mind a feltöltőkártyás előfizetéseknél. 

Mit is jelent ez?

Minden egyes megkezdett egység, azaz perc díjköteles. Tehát 20 vagy 40 vagy 59 másodperc beszélgetés esetén is ki kell fizetnünk az 1 percnyi díjat. 1 perc 20 esetén a 2 percet, és így tovább.

Egy mustármilliomos mondta:

"...nem abból gazdagodtam meg amit az emberek megettek, hanem amit a tányérjukon hagytak..."

Az egyik szolgáltató számításai szerint a következő szorzószámokat lehet alkalmazni egyes számlázási egységek esetében az 1 másodpercre vetítve:

Inkremens             szorzó

1 mp                     1

10 mp                   1,048

30 mp                   1,161

60 mp                   1,349

Vagyis ha perc alapon számolva 1000 Ft-ért beszélünk, akkor ugyanazon a díjon másodperc alapon számolva 35%-kal többet beszélhetnénk, vagy ugyanannyi beszélgetésért 35%-kal kisebb díjat fizetnénk.

Ez egy olyan mustáros üveg, melynek a 35%-át vásárláskor kidobjuk.

A cég létre is hozott a kisvállalkozói szegmensnek olyan díjcsomagokat, ahol az ügyfél eldönthette, milyen inkremenst szeretne. Természetesen a perc alapú díj jóval kevesebb volt mint a másodperc alapú. És az ügyfelek szerették is, hogy nekik csak tizen x forint a percdíjuk. 

Ha valaki jobban utánaszámolt, lehet hogy a tizen x forint többre jött ki mint a huszon x forint ami másodperc alapon számolódott el.

Einstein óta tudjuk, hogy az idő relatív, na de ennyire???

Alternatív szolgáltatás

Szolgáltatási szempontból három lehetséges módot különböztetünk meg:

- mobil hálózati szolgáltató

- virtuális mobil szolgáltató

- saját márkás viszonteladó

Mivel a mobil hálózati szolgáltatók ( MNO, Mobil Network Operator ) száma korlátozott a felhasználható rádiófrekvenciás csatornák száma miatt, ezért új szolgáltató csak, a már jelen lévő hálózati szolgáltató rendszerét tudja használni. Ezeket MVNO-nak (Mobil Virtual Network Operator ) nevezik.

2011-ben a törvényi szabályozás - az EU konform mintájára - engedélyezte virtuális mobil szolgáltatók piacra lépését. Az EU más országasiban ez már 2008-ban elfogadásra került. 

Miért éri meg az MNO-nak átadni a hálózati kapacitásából?

Magyarországon az állam előírta a koncessziós szerződésben, hogy mindhárom szolgáltatónak el kell tudnia látni a teljes országot, akkor is, ha a másik két szolgáltató hálózata leáll. Vagyis jelenleg mindhárom szolgáltató rendelkezik fölös kapacitásokkal, amit viszont fent kell tartania. Ha ebből tud értékesíteni bármekkora részt, az tiszta nyereség részére.

A legnagyobb fölös kapacitása a Vodafone-nak van, mivel neki a legkisebb a piaci részesedés. Ezért is volt ő aki először kötött ilyen jellegű szerződést.

Magyarországon három ismert márka indított alternatív mobil szolgáltatást. Ezek TESCO, Lidl és MOL. Mindhárom az ismertségére, és értékesítői hálózatában bízva indította be a szolgáltatását. De mindhárom csak feltöltőkártyás csomagokat értékesít. Haszon ezen van a legnagyobb, a rizikó viszont a legkisebb, mert minden percet előre kifizet az ügyfél.

Mi szükséges a feltöltőkártyás szolgáltatáshoz:

Feltöltőkártyás szolgáltatáshoz elég ha adja márka és értékesítési csatornát, elkészíti az előfizetői csomagjait, készülékeket biztosít hozzá. Minden mást a hálózati szolgáltat ad.

Ezzel a technológiával csak lakossági ügyfeleket képesek elérni. Mégis több mint 130 ezren választották ezeket a szolgáltatókat két év alatt.

Amennyiben valaki havi díjas szolgáltatást akar értékesíteni:

Az az MVNO, aki ki szeretné szolgálni a teljes magyar piacot, többet kell, hogy fektessen a rendszerébe. Ha az adatplatformja - számlázó rendszer - készen van akkor a hálózati szolgáltatótól kapott adatok alapján már havidíjas csomagok kialakítására is lehetősége nyílik. Az MVNO szempontjából az a legideálisabb, ha egyből a hálózattól kapja az adatokat. Így tud a leginkább különbözni az anya szolgáltatótól. Ebben az esetben saját kapcsolóközpontra, saját ügyfélszolgálatra is szüksége van.

Az MVNO:

MVNO jogosultságot Magyarországon az NMHH (Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság) ad. Ebben az esetben tud csak fellépni mint szolgáltató, saját neve alatt mobil számlát kibocsájtani. Az NMHH jogosult körzetszámot adni, természetesen díjazás ellenében. 

Ha nincs engedélye, akkor saját márkás viszonteladó lehet. Legrosszabb esetben flotta szolgáltató.

Miért jó az Ügyfélnek:

Mára a mobil telefónia rohamos terjedése következtében a mobil szolgáltatók átállnak a dinamikus növekedés fázisából a lassabb dinamikájú, telítettséghez közeledő fázisra. Természetesen még nem arról van szó, hogy az előfizetői számok ne nőnének tovább, azonban a mobil piacokon működő szolgáltatók már érzik a mennyiségi terjeszkedés korlátait, és az értéknövelt szolgáltatások színes világában látják a további növekedés lehetőségét.

Viszont egy MVNO piacra lépni egy módon tud. Egy esetben képes a piacon megvetni a lábát és tartós részesedést szerezni, ha az árai alacsonyabbak, és olyan opciókat ad, melyeket a hálózati szolgáltatók nem, vagy csak felárért biztosítanak. Ilyenek lehetnek a teljes havidíj lebeszélhetőség, másodperc alapú számlázás, valós ingyenes beszélgetési lehetőség.

A piaci részesedések

A három szolgáltató jelenleg ilyen formán osztozik a magyar piacon.

Az 1990-ben érkező T-Mobile, akkor még Westel 450, szakította ki a legnagyobb részt a piacból.

Az 1994-ben másodikként érkező Telenor, akkor még Pannon GSM, lett a második helyezett.

És a z 1999-ben érkező Vodafone lett a hazai piac legkisebb szereplője. 

Azért érdekes ez az ábra, mert ebből is látszik, hogy aki első tudott lenni a piacon, az szerezte meg a legnagyobb szeletet a tortából. Ez pedig azt jelenti, hogy a magyar felhasználók kicsiny része hajlandó szolgáltatót váltani.

Miért is?

Vagy mert nincs igazából versenyhelyzet, és a váltás nem csökkentené a kiadásaikat, 

vagy mert lusták foglalkozni a számlák elemzésével,

vagy mert úgy gondolják, hogy az a havi 1-2 ezer forint (magánszemélyek), nem sokat jelent. De ha ezt az összeget felszorozzuk 24-el, mert a távközlésben rendszeres a 2 éves hűségnyilatkozat, akkor már egy tetemes összeget kapunk. Ha ennyit tudnánk spórolni egy számlán, akkor 2 évente elmehetnénk egy ingyen hétvégére a párunkkal, vagy a karácsonyi bevásárlásra nem kellene hitelt felvenni.

Cégeknél, a kis és mikró vállalkozásoknál a havi 5-15 ezer forintos megtakarítás 2 év alatt 3-5 havi mobil számlát is fedezne. Szerintem ennek minden cégvezető, tulajdonos csak örülni tud.

Vissza a piaci részesedéshez.

Ha megnézzük, hogy a világ legnagyobb mobil szolgáltatója a Vodafone - a China Mobile-t nem számítva - akkor még érdekesebb a helyzet. 14 év alatt egy olyan cég, aki a legnagyobb erőforrásokkal rendelkezik a világ mobil piacán, több mint 300 millió felhasználóval, csak 23%-ot tudott elérni egy 10 milliós piacon. Azt szoktam mondani, hogy a magyar piac kerekítési tényező az anyacég éves beszámolójában.

Az elmúlt 5-6 évben nem változott a cégek piaci részesedése. Mindhárom szolgáltató tartja a pozicióját. Úgy néz ki, hogy mindenki - mármint a szolgáltatók - elégedett a jelen helyzettel. 

Mivel a magyar piac már telített, új ügyfelek szerzésére igen kicsi a lehetőség.  Ezért már csak "rabolni" lehet más szolgáltatótól. Ennek pedig egyetlen lehetséges módja, az árharc. Az alacsony ár viszont csökkenti a nyereségtartalmat. Tudjuk, hogy a tulajdonosok, nem ezt várják a cégeiktől.

Ebből kiindulva ne várja senki, hogy a szolgáltatók maguktól kezdik el csökkenteni az áraikat. A felhasználóknak kell nyitottá válni, felpörgetni a váltásokat. Amint ez megtörténik, a szolgáltatók azonnal lépni fognak annak érdekében, hogy a váltani hajlandó felhasználó nála landoljon.